A lovagkor
A lovag védi az asszonyokat és az árvákat, a harcban rettenthetetlen, hitében jámbor, győzelmében nemes lelkű. Olvashatjuk sok helyen ezeket a sorokat, ha a lovagkorral találkozunk. Az első egyházi lovagrendek az I. keresztes hadjárat (1096-1099) idején jöttek létre.
A lovagok feladata több elemből állt össze: gondozták a zarándokokat; ápolták és gyógyították a betegeket, ispotályokat építettek; ellátták a zarándokok fegyveres védelmét.
Az egyház hamar felismerte a lovagrendek erényeit, ezért komolyan támogatta működésüket. A lovagrendek tagjai hármas fogadalmat tettek, ahogy a szerzetesek is a tisztaságra, az engedelmességre, a szegénységre, a katolikus hitre és a zarándokok védelmére. A három legelterjedtebb szerzetes lovagrend a Templomos a Német és a Johannita Lovagrend volt. A johanniták hazánk területén a XII. században II. Géza árpád-házi uralkodásának idején telepedtek le. A rend ispotályokat, mai szóval kórházakat működtetett, valamint fontos határvédelmi feladatokat is ellátott. A rend erejét mutatja, hogy napjainkban is működik és főleg karitatív feladatokat lát el.
A Magyar Királyságban az Árpád-kor lovagi eszménye Szent László uralkodása idején alakult ki, amelyben az első lovag, a nép mindenkori védelmezője, maga a király, akinek a hatalma éppen ezért természetesen megkérdőjelezhetetlen. A Lászlóhoz köthető legendákban a lovagi erényekre láthatunk példát. A kerlési-csatában például Szög nevű lovával ered egy magyar lányt foglyul ejtő pogány harcos nyomába, akit utolérve kézitusában győz le. A legenda eseményeit több mai templom freskóin is megfigyelhetjük.
Az Árpád-ház kihalása után az Anjou-dinasztia tagjai arra törekedtek, hogy megújítsák a királyok hatalmi tekintélyét. Ehhez nagy segítséget nyújthattak a világi lovagrendek. Az első ilyen a magyar Szent György Lovagrend (1326-ban alapították) volt, aminek létrejötte I. Károly nevéhez köthető. Fia, Nagy Lajos szemléletében nem a nemzetek fölött álló Szent György volt a követendő példakép, hanem a magyar szent királyok, és azok közül is főként Szent László, akiben a lovagszentek valamennyi eszménye megtestesült. Számára László testesítette meg az igazi lovagkirályt, kinek uralkodásában a haza és a hit áll az első helyen. Nagy Lajos hódításaival egy hatalmas, a személyéhez kötődő birodalmat hozott létre. A magyar korona mellett fejére tehette a lengyel koronát is, hűbéri függőséggel uralma alá vette a román fejedelemségeket és a szerbeket. Uralkodása idején érte el hazánk legnagyobb területi kiterjedését. Magyarországon jelentős szerepet kapott még a Luxemburgi Zsigmond által alapított Sárkány Lovagrend.