Tisztelt Olvasó!

Nyakas János a Sorsdöntő 100 nap 1849-ben című tanulmánykötete mindig időszerű az ifjúság hazaszeretetre, nemzeti öntudatra nevelése és az anyanyelv megőrzésének fontossága érdekében. A szerző, a magyarságát mindig büszkén vállaló magyar-történelem szakos, veszprémi középiskolai tanár, egész életében a nemzet felemelkedéséért dolgozott. 1940-ben korszakos jelentőségű könyvet írt, amelyben az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukásának okait kutatta. Mint mélyen hívő magyart később kora az agyonhallgatás közönyébe száműzött, így kevesen olvashatták munkáit.
Az 1848-as történelmi események iránti érdeklődés, az emlékek hiteles megőrzése és ápolása hagyomány volt az író családjában. Nyakas János nagyapja részt vett a ’48-as szabadságharcban és sokat mesélt unokájának, aki aztán a megélt hazaszeretetet példaként tudta átadni diákjainak. Mikor egyik volt tanítványát megkérdezték később, miért nem disszidált ’56-ban, azt válaszolta, hogy „akit a tanár úr tanított hazát szeretni, múltat becsülni, emberekért küzdeni, az sosem hagyja el a magyar földet”.
A könyv pontos leírást ad a kor politikai viszonyairól, a szabadságharc csatáinak történéseiről, a harcban résztvevők létszámáról, felszereltségéről. Láthatjuk, hogy a magyar haderő nem volt alárendelve a császári csapatoknak, és még a világosi fegyverletétel előtt is, nyakunkon az orosszal, megsemmisítő csapást mérhettünk volna Haynau seregére.  A könyvet olvasva végig érezzük nemzetünk erejét, önfeláldozó hősiességét és a tények ismerete ellenére, szinte már bízunk a végső győzelemben.
A kötet jelentőségét bizonyítja, hogy azzal a Magyar Nemzet is foglalkozott annak idején. Kritikusa, Tombor Jenő ny. ezredes elsősorban a szerző higgadt történelemlátását, elfogulatlanságát, katonai szakértelmét, politikai éleslátását méltatta.
Nyakas tanár úr hatalmas lexikális ismerettel rendelkezett. A magyar irodalom és történelem iránti lelkesedése működése utolsó napjaiban is töretlen volt. Szerinte: „A magyar órákon bőséges tér nyílik a hazafias nevelésre, hiszen az irodalom mindig az élet teljes valóságát tükrözi. Irodalmunk nagy írói, költői egytől egyig a haladás élvonalában küzdöttek a hazáért.” A hibátlan és választékos beszéd elsajátítása érdekében rengeteg vers megtanulását kívánta meg diákjaitól. A nyelvtani szabályok könnyebb elsajátítása végett azokat rigmusokba foglalta. Bár érdeklődési körében elsősorban a hadtörténet állt, egyéb irodalmi munkássága sem jelentéktelen. Költeményeket írt, verseket zenésített meg. Ő zenésítette meg Petőfi Sándor a lánglelkű költő –ahogy ő nevezte- Az erdélyi hadsereg című költeményét is, melynek kottáját a könyv végén közöljük, egy volt diákja emlékezetéből.

Remélem, hogy ez a könyv, ahogy a szerző írja, a magyar nemzet erejében és jobb jövőjében vetett hitnek a hirdetőjévé válik.

 

Sátory Károly
iskolaigazgató
hagyományőrző huszár

 

 Az erdélyi hadsereg

Petőfi Sándor - Nyakas János

Ott megy ő, az ősz vezér; szakálla
Mint egy fehér zászló lengedez;
A kivívott diadal utáni
Békeségnek a jelképe ez.

 

Ott megy ő, a vén vezér, utána
A hazának ifjusága mi,
Igy kisérik a vén zivatart a
Tengerek szilaj hullámai.

 

Két nemzet van egyesűlve bennünk,
S mily két nemzet! a lengyel s magyar!
Van-e sors, amely hatalmasabb, mint
E két nemzet, ha egy célt akar?

 

Egy a célunk: a közös bilincset
Összetörni, melyet hordozánk,
S összetörjük, esküszünk piros mély
Sebeidre, megcsufolt hazánk!

 

Küldd elénk, te koronás haramja,
Légiónként bérszolgáidat,
Hogy számodra innen a pokolba
Holttestökbül épitsünk hidat.

 

Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszuálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga!

 

 

 

 

Oldal: Sorsdöntő 100 nap
Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület - © 2008 - 2024 - lovas-kaland-vas-megye.hupont.hu

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat